2016. december 28., szerda

Bori keksz


Régebben a lányom egyik kedvence volt a "Barátnőm, Bori" sorozat, aminek egyik füzetecskéje a Bori sütni tanul. Abban találtuk ezt a receptet, ami azóta családi kedvenccé nőtte ki magát.
Először furcsa volt, hogy alig kell bele valami, a hóka színe, valamint, hogy alig kell sütni mert mindjárt kész, és ha nem vagyunk résen, akkor pillanatok alatt megég, illetve kiszárad. Viszont ha kellő vastagságú a tészta, és nem sütjük sokáig, akkor a minimalista összetevők ellenére meglepően finom, omlós süti, ami nagyjából az idők végezetéig eláll.


Hozzávalók:
  • 48 dkg liszt
  • 32 dkg vaj
  • 16 dkg cukor
  • 2 tojás

Elkészítés:
A hozzávalókat minél gyorsabban összedolgozzuk (vajas tészta, tehát nem szabad sokáig nyomkodni/melengetni, mert elveszti a porhanyós jellegét).
Mikor összeállt a tészta, akkor kb. 0,5 cm vastagra nyújtjuk, majd tetszőleges formákkal kiszaggatjuk. 

A fenyő most kivételesen épp passzolt a karácsonyhoz, de különben mindig ezeket használjuk (a nyúl a kedvenc, ő minden ünnepen jelen van).
Sütőpapírral beterített tepsire sorakoztatjuk őket (ne érjenek össze), és közepes fokozaton kb. 10-15 perc alatt készre sütjük. Akkor jó mikor az alja már pirul, de a teteje még fehér. Nyugodtan lehet sülés közben nyitogatni a sütőajtót, mert picit megemelkedik ugyan sütés közben, de nem esik össze bármit csinálunk vele.




2016. december 23., péntek

Kelbimbó főzelék "lapos tojással"


Egyik kedvenc zöldségem a kelbimbó, de ennek ellenére megmagyarázhatatlanul ritkán készítek belőle bármit is. Viszont néha megtalál szegény, és akkor annál jobban örülök neki. Tegnap a közértben bóklásztunk még az utolsó maradék karácsonyi csokikat vadászva, és egy már egyedül árválkodó akciós csomag ott várt türelmesen a zöldséges polcon.
Burgonyával, tejföllel, jó fűszeresen készítettem el, és tükörtojással tálaltam, ami azért lett "lapos tojás", mert a nyelvújító húgom így keresztelte el mikor még kicsi volt, azóta rajta maradt ez a találó név, és a története persze bekerült a családi krónikába.

Hozzávalók:
  • 1/2 kg kelbimbó
  • 3 db közepes burgonya
  • 1 db nagy fej vöröshagyma
  • 1 db TV paprika (ez csak kallódott a hűtőben, gondoltam felhasználom)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • 2 teáskanál pirospaprika
  • 1 kávéskanál majoranna
  • 1 kávéskanál őrölt kömény
  • 1 kávéskanál szárított petrezselyemzöld (friss jobb lett volna, de nem volt itthon, és lusta voltam ebben a hidegben a zöldségeshez menni)
  • 2 dl tejföl
  • 3 csapott evőkanál liszt
  • olaj (én most 1 evőkanál maradék, ízes libazsírt használtam)

Elkészítés:

Olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, kicsire vágott paprikát, majd rátesszük a megtisztított, egészben hagyott kelbimbót, és kockára vágott burgonyát. Felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi, fűszerezzük és készre főzzük (kb. 20-30 perc). Mikor már puhák a zöldségek, akkor a tejföllel, kevés langyos vízzel csomómentesre kevert liszttel behabarjuk, pár percig még forraljuk.




2016. november 29., kedd

Káposztaleves (a majdnem "Soupe au chou")


Ennek a levesnek a mi konyhánkban való megjelenése Louis de Funes-nek köszönhető, ugyanis megnéztem a Káposztaleves című filmjét, és olyan áhítattal beszélt erről a gőzölgő finomságról mint valami mennyei csodáról, szóval muszáj volt kipróbálnom. 
Sok receptet néztem a neten, és azokból született egy saját variáció, ha nem ilyen a hagyományos francia káposztaleves (márpedig csodálkoznék ha ilyen lenne), akkor azt nézzétek el nekem. Tudom, hogy most nem trendi, de én puha fehér kenyérrel ettem és merem mondani remek párosítás volt. A tegnapi napom zömmel hidegben rohangálással telt, így délután már alig vártam, hogy hazaérjek és belakmározzak ebből a forró gyönyörűségből. A sűrített paradicsom elvitte kicsit olasz minestrone irányba, a vörösbab pedig Mexikóba, de extra adag kakukkfűvel nyakon vágtam az érzést , hogy iziben visszakanyarodjunk a gallokhoz.

Hozzávalók:
  • 1 kis fej édeskáposzta
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 szem burgonya
  • 3-4 szál répa
  • 1 kis zellergumó (lehet helyette fehérrépát, paszternákot is használni)
  • 1 konzerv bab (vörösbab volt itthon, de szerintem az apró fehér bab jobban illett volna hozzá)
  • 1 kis doboz sűrített paradicsom
  • só, bors
  • 1 kk kakukkfű
  • 2 babérlevél
  • kevés őrölt szerecsendió

Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát. Ráöntjük a paradicsompürét, kicsit azt is lepirítjuk, majd rátesszük a vékony csíkokra vágott édeskáposztát, karikákra vágott répát, kockára vágott zellert és burgonyát majd felöntjük annyi vízzel amennyi bőven ellepi. Én szeretem a sűrű leveseket, mert többnyire nálunk ez a főétel is, szóval kell bele matéria, ha valaki hígabban szereti, akkor tegyen bele több vizet.
Fűszerezzük, majd mikor már majdnem puhák a zöldségek, a konzerv babot (természetesen ha friss vagy előző éjjel már beáztatott száraz babot használunk, akkor azt az elején tesszük bele a többi zöldséggel).

Louis de Funes azt mondja a filmben minden betegséget meggyógyít. Hát ha létezik az örömteli, finom ízzel simogató lélekmelegítés és az egészség között összefüggés, akkor mindenképp van ebben igazság.
(A plakáton lévő kelkáposzta ne zavarjon meg senkit, a filmben édeskáposztát használ, és az általam talált receptek is mind azt említik, de szerintem nem dől össze a világ akkor sem ha valaki kelkáposztával készíti. Sőt, készítsétek el azzal is.)




2016. november 8., kedd

Spenótos-tejszínes orsótészta


Télen ritkán kapni szép, friss spenótot a zöldségesnél, de velem most pont ez a csoda történt. A harsogóan friss levelek pedig nem engedték, hogy összeturmixoljam őket, így a világ egyik legegyszerűbb mártása lett belőle, amihez a lányom kedvencét, orsótésztát főztem.

Hozzávalók:
  • 50 dkg spenót
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 4 duci gerezd fokhagyma
  • 1 kis doboz főzőtejszín
  • kb 1,5 dl tej
  • 2 tk liszt
  • só, bors
  • tetejére reszelt parmezán (nálam most eidami van itthon, azzal is finom volt)

Elkészítése:

A spenót szárait lecsípem, alaposan megmosom a leveleket, lecsöpögtetem, majd apróra vágom.
Olajon megpárolom az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, majd rádobom a felaprított spenótot, és nagyon kevés vizet aláöntve megfonnyasztom.
Sózom, borsozom, majd hozzáadom a tejszínt, a tejben csomómentesre kevert lisztet, és kiforralom.
Sajnos nekem sikerült kicsit elsóznom, ezért tettem még hozzá kb 3 ek tejfölt, az orvosolta a baklövésem.
Ha a spenót tisztítását, legalább 3 vízben való mosását nem számolom, akkor extra könnyen, gyorsan elkészíthető ízletes étel, a fájdalom-, és maceramentes kategóriából.






2016. november 3., csütörtök

Karfiolos sütőtök krémleves


Ha ősz-tél akkor sütőtök, ez nálunk nem is kérdés (olyan mint tavasszal a kapros salátafőzelék). 
Ezt a levest szoktam brokkolival, karfiollal is készíteni, mindkettővel finom. Ami biztos az a tökmagolaj, kevés illatos vajon pirított tökmag a tetejére, és néha szoktam mellé pirítós kenyeret, sajtos krutont készíteni.

Hozzávalók:
  • 1 közepes sütőtök
  • 1 karfiol vagy brokkoli
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 1 közepes nagyságú burgonya
  • só, bors
  • 1 kis doboz főzőtejszín

Elkészítés:

Olajon megpirítom a felkarikázott vöröshagymát (nem kell szépnek lennie, mert úgyis turmixolva lesz), majd ráteszem a kockára vágott sütőtököt, burgonyát, rózsáira szedett brokkolit vagy karfiolt. Felöntjük annyi vízzel amennyi majdnem ellepi, fűszerezzük és készre főzzük.
Mikor minden megpuhult, beleöntöm a tejszínt, kicsit összeforralom, majd az egészet összeturmixolom.
Ez most kicsit sűrű lett, de mivel csak ez volt az ebéd, ezért nem volt hátrány. Ha nincs otthon tejszín, akkor simán tejjel is lehet készíteni, csak akkor kevesebb vízzel legyen az elején felöntve, mert csak a zöldségek fogják besűríteni.





2016. október 29., szombat

Rusztikus hurkás rakott krumpli


A hurkás rakott krumpli a kármentés jegyében született (úgy tűnik nálunk a konyha két alappilléren nyugszik, 1. kármentés, 2. maradékok, feleslegesen impulzusvásárolt dolgok felhasználása, ami tulajdonképpen szintén kármentés, de kimarad belőle az elrontott dolgok reparálása, ha ezt is eltolom, ami szerencsére ritkán fordul elő, akkor persze átkerül az 1-es csoportba, aztán valami majd csak lesz...)

Szóval vettem házi hurkát, ami ismeretlen rontás hatására (látszik, hogy Pottert olvasok) sütés közben atomjaira hullott. Nem egyszerűen szétrepedt, hanem komplett masszává állt össze, amit persze a kutya sem evett.
Ma vakargattam a tepsit, meg elég gondterhelten a romok fölött a fejemet, és miután megálltam, hogy mérgemben hirtelen le ne kukázzam az egészet kitaláltam, hogy rakott krumpli lesz belőle (ami mint kiderült nem is az én találmányom, úgy tűnik más is volt már hasonló cipőben.)


Hozzávalók: (4-5 személyre)
  • kb. 2,5 kg burgonya (héjában majdnem teljesen puhára főzzük, héját lehúzzuk)
  • 6 kemény tojás
  • hurkamaradék (nem tudom mennyi volt, de 3-4 teniszlabda nagyságú gombócot tudtam volna gyúrni belőle ha még ennél is játékosabb kedvemben vagyok)
  • 450 g tejföl
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1 kk pirospaprika
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kk majoranna
  • só, bors

Elkészítés:

Miközben fő a burgonya és a tojás, elkészítem a tejfölös szötymőt. Olajon üvegesre párolom az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, ráteszem a szintén apróra vágott petrezselymet, majorannát, a végén a pirospaprikát (ez hamar megég, csak a végén szabad hozzáadni, mikor már nem pirítom tovább). Hozzákeverem a tejfölt, sót, borsot, plusz tettem bele 1 dl vizet, mert jobban szeretem ha folyósabb az állaga. A fűszerekkel vigyázni kell, mert a hurka is fűszeres.
Egy tepsit vékonyan kikenek olajjal, rákarikázok egy sor burgonyát, három tojást, a hurka felét, ráöntöm a tejföl harmadát, majd újra krumpli jön, tojás, hurka, tejföl. A tetejére burgonya kerüljön, és nagyjából egyenletesen eloszlatom rajta a tejföl maradékát.
Betolom a sütőbe és közepes lángon addig sütöm, míg a teteje kicsit megpirul.





2016. október 20., csütörtök

Currys lilahagyma



Hét elején megvettem a lányomnak Stahl Judit Végre otthon! c. könyvét, abban találtam ezt az indiai ihletésű receptet, ami nem Judit találmánya, hanem Vicky Boghal, indiai származású szakácskönyvírótól származik.
Kisebb módosításokat természetesen beiktattam, szokás szerint az formálta a dolgot, hogy épp mi volt itthon, de az étel lényege, az immunerősítő, és még ezernyi jótékony hatással bíró currys hagyma összhatása nem sokat változott.


Hozzávalók (4-5 személyre):
  • 1 kg lilahagyma
  • 4 ek olaj
  • 15 dkg vaj
  • só, frissen őrölt bors
  • 3-4 kávéskanál currypor (én kettőt tettem bele, és még 2 kk indiai fűszerkeveréket)
  • 6 dl joghurt (nálam egy kis dobozos joghurt volt itthon, ami majdnem 3 dl, a maradék helyett tejfölt használtam)

Elkészítése:
A lilahagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk. Az olajat + vajat összeolvasztjuk egy serpenyőben, és rátesszük a hagymát. Azonnal megsózzuk, borsozzuk, fedőt teszünk rá majd hagyjuk, hogy megpárolódjon (kb. 20-25 perc).
A hagyma levet enged, de ha úgy ítéljük meg, hogy nem eleget, akkor egy nagyon kevés vizet lehet alá önteni.

Mikor kellően megpuhult, rátesszük a curry-t, illetve az indiai fűszerkeveréket, majd hozzáöntjük a joghurtot (tejfölt), és jól elkeverjük.
Így is forralunk rajta egyet, és ezzel gyakorlatilag kész is van.
Eredetileg penne tésztával javasolták a tálalást, de nekem rizs volt itthon, és azt készítettem hozzá. Egy kis apróra vágott korianderzölddel való szórás jót tett volna neki, de lusta voltam kimenni a piacra, így egy kis kanál tejföllel, curryporral díszítettem.


Ki fogom próbálni joghurt, kókusztej keverékével, mert szerintem az édeskés hagymának jól állna az az ízvilág.



2016. október 12., szerda

Nagyi féle krémes spenótfőzelék


Gondolkodtam, hogy ezt a mindenki által ismert főzeléket feltegyem-e, de végül azért döntöttem úgy, hogy megosztom ezt a receptet, mert ritkán eszek igazán krémes, selymes spenótfőzeléket, ami nem a tejszíntől lesz finom, hanem egy meglepő dologtól, a zsömlétől.
Szóval ez a nagyik spenótfőzeléke, egy igazi oldie but goodie recept, kicsit ronda tükörtojással tálalva (mentségemre szóljon, hogy fáj a csuklóm, ezért elég nehézkesen megy a sütés-főzés, hát még a mosogatás).

Hozzávalók:
  • 2 zsömle (vízbe áztatva)
  • 1 csomag mirelit spenót
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • só, fehér-, vagy feketebors
  • kb 6-7 dl tej

Elkészítés:

A vöröshagymát, fokhagymát felkarikázzuk (nem kell szépnek lennie, sem aprónak, úgyis botmixerrel pépesítjük majd), olajon üvegesre pároljuk. Rátesszük a spenótot, és ráöntünk 3-4 dl tejet, fűszerezzük, majd megvárjuk amíg a spenót teljesen kienged. A zsömlékből nagyjából kinyomkodjuk a vizet és beletépkedjük a főzelékbe, majd együtt is forraljuk még kicsit őket.
Botmixerrel alaposan összeturmixoljuk, és hozzáöntünk annyi tejet, hogy kellemes, főzelék állaga legyen.
(Ha nagyobb mennyiségű tejet adunk hozzá, akkor tegyünk bele még egy zsömlét, vagy 1,5 ek lisztet egy kis tejben csomómentesen elkeverve, és forraljuk ki alaposan, majd úgy turmixoljuk.)
A zsömléktől nagyon finom ízt kap, plusz extra krémességet, ami garantált sikert arat.





2016. október 4., kedd

Kik Alicha (etióp sárgaborsó)


Gyakran eszünk hüvelyeseket, többek között sárgaborsó főzeléket, de most valami különlegesebb ételt szerettem volna, szóval kutakodtam kicsit a neten, és rátaláltam erre az etióp receptre, ami a gyömbér, kurkuma miatt rögtön szimpatikus lett.
Nagyon gyors, olcsó, egészséges, húsmentes, és egyszerű étel, amit tradicionálisan magőrleményből vagy sima lisztből, vízből, sóból készített palacsintákba töltenek, de ha nincs kedvünk ezzel bíbelődni (nekem gyors hétköznapokon általában nincs), akkor rizskörettel, vagy akár egy szelet teljes kiőrlésű, vagy puha fehér kenyérrel is nagyon finom. Ha rizst főztök hozzá, lehet belekeverni apróra vágott korianderzöldet is (jól kijönnek egymással).
Előző éjjel be lehet áztatni a sárgaborsót, ez megrövidíti a főzési időt, én ezt majdnem mindig elhagyom, mert többnyire hirtelen ötlettől vezérelten főzök, nem szoktam előre tervezgetni, de így is elég hamar elkészül.

Az eredeti receptben lilahagyma van, ez nem volt itthon, így vöröshagymát használtam és úgy is finom volt, de ki fogom próbálni az eredeti verziót is.

Hozzávalók (4-5 személyre):
  • 1 fej lilahagyma (felaprítjuk)
  • 2-3 gerezd fokhagyma (apróra vágjuk)
  • kb. 2 teáskanál reszelt gyömbér (tegnap hallottam, hogy kanállal lekaparva lejön a héja...és tényleg), ha nincs otthon gyömbér, akkor gyömbérpor is jó
  • 2 kávéskanál kurkuma
  • 0,9-1,2 l víz (ha palacsintába töltjük akkor sűrűbbre készítjük/kevesebb víz kell, én rizzsel tálaltam, így hígabbra/több vízzel készítettem)
  • 25 dkg sárgaborsó
  • ha szeretitek csípősen, akkor még mehet bele apróra vágott chili paprika (ha nincs friss chili, akkor őrölt cayenne bors)

Elkészítése:

Olajon üvegesre pároljuk a kétféle hagymát, rátesszük a kurkumát, reszelt gyömbért, és illatosra pirítjuk. Hozzáadjuk a megmosott sárgaborsót, majd felöntjük a vízzel, sózzuk, és készre főzzük.




2016. október 2., vasárnap

Almás rakottas


Ez a recept megint csak az alma-szikkadt zsömle készletünk elhasználása miatt született, szerettem volna valami tortaszerű jelleget neki, ezért egy kapcsos tortaformába tettem, de hiba volt, mert nem zár rendesen a formánk és kicsit szivárgott sütés közben (becsomagoltam alufóliába az alját így nem csöpögött a sütőbe, de a forma takarítása utána nem volt egyszerű, szóval inkább más formába tegyétek, akár még egy közepes lábas is megteszi, csak zárt legyen az alja).
Hasonló elméleti alapon nyugszik, mint a mákos gubám (csak mák nélkül), plusz volt itthon egy kallódó natúr sajtkrém, gondoltam jót tesz majd neki, és mivel megjelent a karácsonyi kampány első szele (ami ugye engem is elért), ezért előkotortam egy kis mézeskalács fűszerkeveréket egyrészt, hogy szokjam a hangulatot, másrészt mivel az almának kifejezetten jól áll ez az íz-, és illatvilág.

Hozzávalók:
  • 5-6 szikkadt zsömle (függőlegesen félbe vágva, majd felszeletelve)
  • 4-5 alma (nem kell meghámozni, csak félbevágni, kicsumázni, felszeletelni)
  • 8 dl tej
  • 1 doboz bármilyen natúr sajtkrém
  • 10 dkg cukor
  • 1 vaníliás cukor
  • 2 egész tojás
  • fahéj
  • mézeskalács fűszerkeverék
  • pár kocka étcsoki

Elkészítése:

A zsömle-, és almaszeleteket szépen felsorakoztatjuk egymás mellé valamilyen tetszőleges zárt formában, egy ilyen-egy olyan míg az összes el nem fogy.
A tejből kb. 1 dl-t a turmixolós mérőpoharamba teszek (a többit kicsit megmelegítem a kétféle cukorral, fűszerekkel), beleütöm a tojást, beleteszem a natúr sajtkrémet és összeturmixolom, majd hozzáöntöm a langyos tejhez.
Utána apránként, hogy jól elázzon a teteje is, ráöntöm a formában lévő almás zsömlére. Kevés vajat kockázok rá, megtűzdelem jó minőségű étcsoki kockákkal, az egészet megszórom egy kis kristálycukorral és mehet a sütőbe, ahol közepes lángon addig sütöm, míg a teteje szép piros lesz.



2016. szeptember 26., hétfő

Kefíres leves, expressz májgaluskával


Ezt a levest akkor szoktam készíteni, mikor sok mirelit zöldségmaradékom van a fagyasztóban, ahonnét szeretnék épp kipaterolni mindent (na jó nem csak akkor, mert igen nagy sikere van mindig, de maradjunk annyiban, hogy kódorgó mirelit maradékok felhasználására remekül alkalmas).
Ami mindig fix, az a sárgarépa, burgonya, zeller hármasa, a többi zöldség mindig nagyon változó, többnyire kerül bele kelbimbó is, mert nagyon szeretem.


Hozzávalók (4-5 személyre)

  • 2 db nagyobb sárgarépa
  • 2-3 db közepes burgonya
  • közepes zeller 1/4-e
  • random zöldségek: kelbimbó, zöldbab, zöldborsó, kukorica, brokkoli stb.
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy dobozos kefír (nekem most kicsi volt itthon és azt használtam, de jobban szeretem ha savanykásabb)
  • 1 ek liszt
  • 1 kis doboz májkrém
  • 1 tojás
  • 1 kk vaj
  • búzadara
  • majoranna
  • só, bors
  • 1 csokor petrezselyem

Elkészítés:

Olajon a hagymákat megpároljuk, majd a felkarikázott sárgarépát, kockára vágott zellert rátesszük, kicsit megpirítjuk.
Hozzátesszük a többi zöldséget és felöntjük annyi vízzel amennyi bőven ellepi. Fűszerezzük (só, bors, pici majoranna, én szoktam beletenni 1 leveskockát is) és majdnem készre főzzük a zöldségeket.
Közben elkészítjük a májgaluskát, a tojást felütjük egy tálba, sózzuk, majorannával ízesítjük, majd hozzátesszük a vajat, májkrémet, búzadarát, és alaposan eldolgozzuk (daragaluska állaga legyen).
A kefírt 1 ek liszttel kikeverjük (én szoktam egy kis langyos vizet is tenni hozzá), majd folytonos keverés mellett gyorsan a levesbe öntjük. Evőkanállal beleszaggatjuk a májgaluskákat, beletesszük az apróra vágott petrezselymet, és még pár percig forraljuk.





kép forrása: Pinterest

2016. szeptember 25., vasárnap

Kicsit fura mákosguba


Az úgy kezdődött, hogy kaptunk egy ismerősünktől fél szatyornyi túlérett banánt azzal a felkiáltással, hogy "sajnálom kidobni, de te olyan ügyes vagy majd csinálsz vele valamit". Épp nem volt kedvem szottyos banánhoz receptet bogarászni (ha Ti tudtok írjátok meg bátran légyszi), és miután második napja banánturmixot ittunk elegem lett az egészből és majdnem kidobtam a maradék kettőt, de épp ezt a nem túl autentikus mákosgubát készítettem, és hirtelen eszembe jutott, hogy mi lenne ha beletenném?! És jelentem működött, kevesebb cukor is kellett hozzá, és mivel ez a gyümölcs bevált, legközelebb még két almát is reszeltem hozzá (így már a "hogyan varázsoljunk a rosszul evő gyerekbe egy kis vitamint" projekt is ki lett pipálva). Természetesen friss banánnal is tökéletes, nem kell megvárni míg megbarnul szegény.

Hozzávalók:


  • 7 db zsömle (nálunk mindig az száradozik itthon, mert zsömlét reggelizünk, és többnyire elszámolódik a mennyiség), de mehet bele kalácsmaradék, természetesen kifli, gyerek meghagyta fél túrós táska, szintén gyerek rágta és otthagyta szikkadt kürtőskalács, kakaós csiga stb. Meg kell, hogy mondjam ezek a random maradékok igen jót tesznek az ízének :-)
  • 1 l tej
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 citrom kifacsart leve
  • 2 db banán
  • 2 db alma
  • 1 kk fahéj
  • 2 egész tojás
  • 10 dkg cukor
  • fél csomag (12,5 dkg) mák (én van amikor egy csomagot elharmadolok, mikor mennyire van mákos kedvem)
  • vaj

Elkészítés:

A zsömléket nem túl csinos darabokra tépkedve beleteszem egy nagy tálba (ha nagyon szikkadt akkor késsel ilyen szedett-vedett darabokra felvagdosom, lényeg, hogy nem kell szépnek lennie, bár ha valaki nagyon akarja felvághatja úgy is, de mindegy).
A tejet felteszem egy lábasban melegíteni, belereszelem a citromhéjat, és a vaníliás cukrot (ha nem teszünk bele banánt, akkor itt 2 ek cukor mehet még bele).

Van egy magas mérőpoharam, abba belerakom a banánokat, egy kevés vizet (kb 2 dl), a két tojást, a fahéjat, és a citrom kifacsart levét, majd botmixerrel összeturmixolom.
A tejet nem forralom fel csak meglangyosítom, majd elzárom a gázt és hozzákeverem a banános, tojásos, citromos fahéjas szötymőt (egy gondolat vízzel kiöblítem a mérőpoharat, és azt még hozzáöntöm, hogy semmi ne vesszen kárba).
Ráöntöm a tejes keveréket a zsömlékre, és jól összekavarom, hogy minden darabot átitasson.
Nagyobb lyukú almareszelőn lereszelem a meghámozott almákat és azt is hozzákeverem.
Mivel én kávédarálón darálom a mákot, ezért összeöntöm a cukorral, elkeverem, és így darálom meg apránként, majd hozzázuttyantom a már elázott zsömlékhez, és ezt is jól elkeverem.
Egy nagyobb tepsit kivajazok, beleöntöm az egészet, elszórva kiskanállal/késsel pöttyögök rá vajat/margarint, és betolom a sütőbe, ahol közepes lángon addig sütöm míg a teteje kicsit megpirul.

Sütés közben megemelkedik, szóval a tepsi méretét okosan válasszátok ki, ne legyen teljesen tele. Ha kivesszük összeesik, de azért a sütőben bosszantó ha kifolyik és odaég. Ha kész úgy szeletelhető mint egy sütemény, egyben kivehető a tányérra, majd kanállal kisebb darabokra szoktam szedni.
Sütés után az elrejtett gyümölcsöket még megátalkodott zöldség és gyümölcsutáló gyerkőcök sem veszik észre. :-)



kép forrása: living.iprima.cz

2016. szeptember 24., szombat

Zöldséges vörösbab ragu


Szeretem az olyan ételeket, amiket variálva más és más hatást tudunk elérni. Ez az alapnak tekinthető vörösbab ragu pont ilyen, és konzerv babból viszonylag gyorsan, egyszerűen elkészíthető. Én most száraz babot használtam, az csücsült a hűtő alsó rekeszében a takarításkor (igen, a hűtőben tárolom a babot, azután el is felejtem szegényt mikor rápakolok mindenféle egyéb zöldségeket, de annál nagyobb az öröm mikor később megtalálom).
A zöldségek felaprítása nálam itt főként attól függ, hogy van-e kedvem köretet készíteni hozzá, vagy egyszerűen csak puha kenyérrel, zsömlével fogom kitunkolni a ragut. Ha az utóbbi akkor a zöldségeket nagyobb kockákra vágom, a vöröshagymát pedig vékony karikákra, ha épp egy hadseregre főzök és mennyiségi szempontok is vannak, akkor rizst vagy tésztát főzök ki hozzá, viszont ilyenkor a répát, zellert almareszelőn lereszelem, a hagymát pedig apró kockákra vágom.

Hozzávalók:

  • 2 közepes fej vöröshagyma
  • 1 duci gerezd fokhagyma
  • 1 doboz konzerv kukorica (vagy 1 bögre fagyasztott)
  • 20 dkg vörösbab ezt előző éjjel beáztatom (vagy 1 konzerv)
  • 1 közepes zellergumó (ha van hozzá zellerzöld úgy még mutatósabb)
  • 2 nagyobb sárgarépa
  • 1 kis doboz sűrített paradicsom (nekem volt itthon 5 db közepes méretű, kellemesen szottyosra túlérett, hűtő hátuljába csúszott és elfelejtett egész paradicsom, így azt bundáztam le és vágtam kockákra, plusz tettem bele 1 ek ketchupot)
  • 1 púpozott tk pirospaprika
  • só, bors

Elkészítés:

Olajat hevítek, és üvegesre párolom a vöröshagymát, fokhagymát, beleteszem a pirospaprikát, majd a zöldségeket, a paradicsomot, felöntöm annyi vízzel amennyi ellepi, fűszerezem és fedő alatt készre főzöm.

A fűszerezéssel szoktam variálni, mert ha olasz kedvem van akkor pirospaprika helyett oreganót, bazsalikomot teszek bele, ha a texasi chili con carnét szeretném imitálni, akkor apróra vágott chilit vagy 1 kk cayenne borsot, ami ugye nem bors, hanem őrölt chili, és szerintem az indiai ízvilág is jól állna neki, de úgy még nem próbáltam.
(Engem érdekel az ételek eredete is, és a chili con carne származásáról van egy érdekes cikk ITT, ha van kedvetek olvassátok el)



2016. szeptember 20., kedd

Tárkonyos leves burgonyával, tojással


Imádom a gyorsan elkészíthető ételeket, a melengető, laktató leveseket (amik mellé nem szoktam főfogást készíteni) és a fűszerekkel való játszadozást. 
Mikor tavaly Olaszországban jártam, egy októberi firenzei barangolás alkalmával egyszerű, de fontos dolgot tanultam egy utastársamtól. Azt mondta ő mindig egy tartalmas levest rendel minden étteremben, mert az kellően átmelegíti az ember gyomrát, többnyire olcsó, és némi kenyérrel falatozva laktat annyira, mintha főételt rendelt volna az ember. (Maximálisan igazad volt, köszi Andi :-) )
A tárkony különösen közel áll hozzám, mert főként tartalmas, savanykás leveseket szoktam vele ízesíteni, amiket azután körülbelül addig eszem amíg mozogni bírok.
Érdekes ez az őszirózsák családjába tartozó évelő fűszer, mert nem is gondoltam, hogy ennyire elterjedt az egész világon. Tarackszerű gyökereivel megkapaszkodott Kelet-Európától Közép-, és Kelet-Ázsiáig, de megtalálható még Amerikai egyes részein és Észak- Indiában is. Magyarországra a csodás erdélyi konyhából került, hogy azután szerintem nálunk kicsit hanyagolt fűszerként ülhessen a polcokon.

Ezt a levest úgy emlékszem a Nosalty-n találtam, kisebb módosításokkal készítettem el.

Hozzávalók: (4 személyre)
  • 70 dkg burgonya (kockára vágva)
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma (apróra vágva)
  • 2 gerezd fokhagyma (apróra vágva)
  • pirospaprika
  • őrölt bors
  • tárkony (friss vagy szárított)
  • 1 leveskocka (elhagyható, akkor erőteljesebben kell fűszerezni)
  • 2 dl tejföl
  • 1 ek liszt
  • 5-6 tojás
  • étolaj

Elkészítése:

Olajon üvegesre pároljuk a vöröshagymát, fokhagymát, megszórjuk pirospaprikával, majd rátesszük a felkockázott burgonyát.
(Az indiai konyhából kiindulva ki fogom próbálni majd úgy, hogy megpirítom az összes fűszert az elején, mert hihetetlen, hogy például a babérlevélnek milyen szédítően intenzív illata van ha kicsit pirítja az ember.)
Felöntjük annyi vízzel amennyi bőven ellepi, és beletesszük az ízlés szerinti mennyiségű sót, borsot, plusz én tettem bele egy leveskockát is (a Dm-ben kapható Bio leveskocka, általában azt használom).
Mikor a burgonya megfőtt, felengedjük a liszttel elkevert tejföllel (én mindig jól kikeverem a tejfölt és a lisztet, majd felengedem kevés langyos vízzel és azzal is jól elkeverem, ha lehet csomómentesre), beletesszük az apróra vágott tárkonyleveleket (ha szárítottat használunk akkor a sóval, borssal szórjuk bele.) Ha friss zöldfűszert használok azt mindig a végén teszem az ételhez, hogy az illóolajai kellően érvényesüljenek a tálaláskor.
Miután a tejfölös habarás után felforrt egészen kicsire veszem a lángot, és óvatosan beleütöm a tojásokat, hogy egyben maradjanak, pár percig még lassú tűzön forralom, majd tálalom. Evés előtt pár csepp citromlé határozottan jót tesz az ízének, és ha már nem annyira forró a leves, még C vitamint is viszünk a szervezetünkbe.





2016. szeptember 19., hétfő

Upma


Az indiai konyhával való ismerkedésem Shoba Narayan Monszunnapló című könyvével kezdődött, aminek olvasása közben már egy indiai lencseleves kipróbálása megtörtént, ekkor hazajött velem legalább 6-7 féle fűszer, egy fűszerkeverék és jó adag lelkesedés. Ez a recept nem teljesen az ami a könyvben található, pár napos netes kutakodás és jópár upma főzős youtube videó után ez a saját variációm a rendelkezésre álló hozzávalóimhoz igazítva.

Az upma az indiai reggelik lélekmelengető kelléke, amely könnyű, sok energiát ad, gyorsan elkészíthető, ezer variációja létezik, egészséges és nagyon finom.

Upma= "sós liszt"
Általában búzadarából készül, de ez helyettesíthető kukoricadarával, kuszkusszal, durumliszttel.
Lényeg a víz-búzadara 3:1 aránya (van ahol 2:1 arány volt feltüntetve, de nekem úgy nem főtt meg a búzadara).

Az alap upmában csak fűszerek vannak, de mivel én egy tartalmasabb variációra vágytam, ezért a zöldséges változatát készítettem el.

Hozzávalók (2 személyre)
  • 10 dkg búzadara
  • 3 dl víz
  • 1 kk fekete mustármag (bioboltokban, Ázsia boltban kapható, illata intenzívebb mint a sárga/fehér mustármagnak)
  • 2 db curry levél vagy 1 babérlevél
  • 1/2 kk római kömény
  • (opcionális: chili, reszelt gyömbér vagy gyömbérpor, 1/2 kk kurkuma) Én egy indiai fűszerkeveréket használtam amiben a fekete mustármag kivételével ez mind benne volt.
  • 1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
  • 1 gerezd fokhagyma apróra vágva
  • 1 közepes sárgarépa felaprítva (vagy almareszelőn lereszelve)
  • 1 marék borsó (én mirelitet használtam)
  • 1 marék "Diákcsemege" (a recept mazsolát, kesudiót, mogyorót írt, ezek mindegyike benne van a boltban kapható diákcsemegében)

Elkészítése

A fűszereket, zöldségeket előkészítjük mert viszonylag gyorsan kell majd dolgoznunk, tényleg pillanatok alatt elkészülő ételről van szó. 

A búzadarát száraz serpenyőben megpirítjuk (vigyázzunk, hogy meg ne égjen). Kiöntjük a pirított darát egy tányérba, az üres serpenyőbe beleöntünk egy kevés vajat vagy olajat (ghí a legjobb, de nekem az nem volt) és felhevítjük. Beletesszük a  fekete mustármagot és megvárjuk míg pattogni kezd, majd mehet hozzá a többi fűszer amiket szintén megpirítunk, és a diákcsemegés magok. Azonnal elönti a konyhát India intenzív aromája, ekkor hozzáadjuk a vöröshagymát, fokhagymát, sárgarépát, borsót, ha reszelt gyömbért használunk akkor azt is itt rakjuk az ételbe, majd felöntjük a hideg vízzel, és lefedve forraljuk kb 10 percig.
Ezután apránként, folyamatosan keverve hozzáöntjük a búzadarát, és készre főzzük (kavargatni kell mert könnyen leég). Ha kész pár percre lefedjük a fedővel, hogy még puhuljon, valamint összeérjen az illat-, és ízorgia.

Frissen facsart citromlével meglocsolva tálaljuk, a tetejére lehet sima/pirított kókuszreszeléket, vagy apróra vágott korianderzöldet tenni. Kókuszhoz nem volt kedvem, korianderzöld nem volt itthon, így maradt a citromlé ami tökéletesen elegendő plusz ízesítés volt.
(Kefírrel meglocsolva is kóstoltam, úgy is kiváló.)
Szokták cifrázni a tálalást azzal, hogy egy pohárba nyomkodják majd kiborítják tányérra és az előbb felsoroltakkal díszítik, ízesítik a formázott kupolát. Én az az amatőr szakács vagyok aki jobban szeret gyorsan kóstolni/enni mint díszítgetni, ezért ezt a lépést kihagytam.