Szilveszterkor a hagyományos füstölt húsos lencsefőzelék mellé készült még egy pénzhozó fogás, az indiai lencseleves (ti ne csináljatok ilyet, mert akármilyen jól sikerültek, másnapra mindenkinek elege volt a lencséből).
Ami számomra meglepő volt, hogy a magyaros változat helyett, inkább az indiai aratott nagyobb sikert.
Hozzávalók (3-4 személyre)
- 25 dkg vöröslencse
- 1 nagy fej lilahagyma (vagy vörös)
- 2 duci gerezd fokhagyma
- 3 szál sárgarépa
- 1 közepes fej zeller (+ én egy kevés zeller zöldet is vágtam bele)
- 1 liter natúr paradicsomlé ( vagy egy nagyobb doboz paradicsomsűrítmény)
- só, bors
- 2 kiskanál indiai fűszerkeverék (ha nincs ilyen mix otthon, akkor itt meglódulhat a fantázia, curry, kurkuma, római kömény, mustármag, koriander stb.)
- tálaláshoz joghurt vagy kefir
Elkészítés:
Olajon megdinsztelem az apróra vágott vörös-, és fokhagymát, majd hozzáadom a kockára vágott zellert, karikákra vágott sárgarépát. Mikor a zöldségek is pirulgattak kicsit, akkor rászórom a fűszereket, majd hagyom, hogy az olaj és a hő felszabadítsa az aromákat (itt nagyokat szippantok a levegőbe, és csukott szemmel a Taj Mahalt vizionálom... nem sokáig, mert odaég). Beleöntjük a szűrőben megmosott vöröslencsét is, majd felöntjük a paradicsomlével és annyi vízzel, amennyi bőven ellepi.
Ezután nincs más feladat, mint megvárni, hogy fedő alatt minden puhára főjön, majd a tálalásnál adni hozzá egy púpozott evőkanál kefirt vagy joghurtot, és élvezni a fűszeres, egészséges leves melengetését, amitől állítólag még gazdagok is leszünk (folsavban, magnéziumban mindenképp).
Régebben a lányom egyik kedvence volt a "Barátnőm, Bori" sorozat, aminek egyik füzetecskéje a Bori sütni tanul. Abban találtuk ezt a receptet, ami azóta családi kedvenccé nőtte ki magát.
Először furcsa volt, hogy alig kell bele valami, a hóka színe, valamint, hogy alig kell sütni mert mindjárt kész, és ha nem vagyunk résen, akkor pillanatok alatt megég, illetve kiszárad. Viszont ha kellő vastagságú a tészta, és nem sütjük sokáig, akkor a minimalista összetevők ellenére meglepően finom, omlós süti, ami nagyjából az idők végezetéig eláll.
Hozzávalók:
- 48 dkg liszt
- 32 dkg vaj
- 16 dkg cukor
- 2 tojás
Elkészítés:
A hozzávalókat minél gyorsabban összedolgozzuk (vajas tészta, tehát nem szabad sokáig nyomkodni/melengetni, mert elveszti a porhanyós jellegét).
Mikor összeállt a tészta, akkor kb. 0,5 cm vastagra nyújtjuk, majd tetszőleges formákkal kiszaggatjuk.
A fenyő most kivételesen épp passzolt a karácsonyhoz, de különben mindig ezeket használjuk (a nyúl a kedvenc, ő minden ünnepen jelen van).
Sütőpapírral beterített tepsire sorakoztatjuk őket (ne érjenek össze), és közepes fokozaton kb. 10-15 perc alatt készre sütjük. Akkor jó mikor az alja már pirul, de a teteje még fehér. Nyugodtan lehet sülés közben nyitogatni a sütőajtót, mert picit megemelkedik ugyan sütés közben, de nem esik össze bármit csinálunk vele.
Egyik kedvenc zöldségem a kelbimbó, de ennek ellenére megmagyarázhatatlanul ritkán készítek belőle bármit is. Viszont néha megtalál szegény, és akkor annál jobban örülök neki. Tegnap a közértben bóklásztunk még az utolsó maradék karácsonyi csokikat vadászva, és egy már egyedül árválkodó akciós csomag ott várt türelmesen a zöldséges polcon.
Burgonyával, tejföllel, jó fűszeresen készítettem el, és tükörtojással tálaltam, ami azért lett "lapos tojás", mert a nyelvújító húgom így keresztelte el mikor még kicsi volt, azóta rajta maradt ez a találó név, és a története persze bekerült a családi krónikába.
Hozzávalók:
- 1/2 kg kelbimbó
- 3 db közepes burgonya
- 1 db nagy fej vöröshagyma
- 1 db TV paprika (ez csak kallódott a hűtőben, gondoltam felhasználom)
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 2 teáskanál pirospaprika
- 1 kávéskanál majoranna
- 1 kávéskanál őrölt kömény
- 1 kávéskanál szárított petrezselyemzöld (friss jobb lett volna, de nem volt itthon, és lusta voltam ebben a hidegben a zöldségeshez menni)
- 2 dl tejföl
- 3 csapott evőkanál liszt
- olaj (én most 1 evőkanál maradék, ízes libazsírt használtam)
Elkészítés:
Olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, kicsire vágott paprikát, majd rátesszük a megtisztított, egészben hagyott kelbimbót, és kockára vágott burgonyát. Felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi, fűszerezzük és készre főzzük (kb. 20-30 perc). Mikor már puhák a zöldségek, akkor a tejföllel, kevés langyos vízzel csomómentesre kevert liszttel behabarjuk, pár percig még forraljuk.
Ennek a levesnek a mi konyhánkban való megjelenése Louis de Funes-nek köszönhető, ugyanis megnéztem a Káposztaleves című filmjét, és olyan áhítattal beszélt erről a gőzölgő finomságról mint valami mennyei csodáról, szóval muszáj volt kipróbálnom.
Sok receptet néztem a neten, és azokból született egy saját variáció, ha nem ilyen a hagyományos francia káposztaleves (márpedig csodálkoznék ha ilyen lenne), akkor azt nézzétek el nekem. Tudom, hogy most nem trendi, de én puha fehér kenyérrel ettem és merem mondani remek párosítás volt. A tegnapi napom zömmel hidegben rohangálással telt, így délután már alig vártam, hogy hazaérjek és belakmározzak ebből a forró gyönyörűségből. A sűrített paradicsom elvitte kicsit olasz minestrone irányba, a vörösbab pedig Mexikóba, de extra adag kakukkfűvel nyakon vágtam az érzést , hogy iziben visszakanyarodjunk a gallokhoz.
Hozzávalók:
- 1 kis fej édeskáposzta
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 szem burgonya
- 3-4 szál répa
- 1 kis zellergumó (lehet helyette fehérrépát, paszternákot is használni)
- 1 konzerv bab (vörösbab volt itthon, de szerintem az apró fehér bab jobban illett volna hozzá)
- 1 kis doboz sűrített paradicsom
- só, bors
- 1 kk kakukkfű
- 2 babérlevél
- kevés őrölt szerecsendió
Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát. Ráöntjük a paradicsompürét, kicsit azt is lepirítjuk, majd rátesszük a vékony csíkokra vágott édeskáposztát, karikákra vágott répát, kockára vágott zellert és burgonyát majd felöntjük annyi vízzel amennyi bőven ellepi. Én szeretem a sűrű leveseket, mert többnyire nálunk ez a főétel is, szóval kell bele matéria, ha valaki hígabban szereti, akkor tegyen bele több vizet.
Fűszerezzük, majd mikor már majdnem puhák a zöldségek, a konzerv babot (természetesen ha friss vagy előző éjjel már beáztatott száraz babot használunk, akkor azt az elején tesszük bele a többi zöldséggel).
Louis de Funes azt mondja a filmben minden betegséget meggyógyít. Hát ha létezik az örömteli, finom ízzel simogató lélekmelegítés és az egészség között összefüggés, akkor mindenképp van ebben igazság.
(A plakáton lévő kelkáposzta ne zavarjon meg senkit, a filmben édeskáposztát használ, és az általam talált receptek is mind azt említik, de szerintem nem dől össze a világ akkor sem ha valaki kelkáposztával készíti. Sőt, készítsétek el azzal is.)
Télen ritkán kapni szép, friss spenótot a zöldségesnél, de velem most pont ez a csoda történt. A harsogóan friss levelek pedig nem engedték, hogy összeturmixoljam őket, így a világ egyik legegyszerűbb mártása lett belőle, amihez a lányom kedvencét, orsótésztát főztem.
Hozzávalók:
- 50 dkg spenót
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 4 duci gerezd fokhagyma
- 1 kis doboz főzőtejszín
- kb 1,5 dl tej
- 2 tk liszt
- só, bors
- tetejére reszelt parmezán (nálam most eidami van itthon, azzal is finom volt)
Elkészítése:
A spenót szárait lecsípem, alaposan megmosom a leveleket, lecsöpögtetem, majd apróra vágom.
Olajon megpárolom az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, majd rádobom a felaprított spenótot, és nagyon kevés vizet aláöntve megfonnyasztom.
Sózom, borsozom, majd hozzáadom a tejszínt, a tejben csomómentesre kevert lisztet, és kiforralom.
Sajnos nekem sikerült kicsit elsóznom, ezért tettem még hozzá kb 3 ek tejfölt, az orvosolta a baklövésem.
Ha a spenót tisztítását, legalább 3 vízben való mosását nem számolom, akkor extra könnyen, gyorsan elkészíthető ízletes étel, a fájdalom-, és maceramentes kategóriából.
Ha ősz-tél akkor sütőtök, ez nálunk nem is kérdés (olyan mint tavasszal a kapros salátafőzelék).
Ezt a levest szoktam brokkolival, karfiollal is készíteni, mindkettővel finom. Ami biztos az a tökmagolaj, kevés illatos vajon pirított tökmag a tetejére, és néha szoktam mellé pirítós kenyeret, sajtos krutont készíteni.
Hozzávalók:
- 1 közepes sütőtök
- 1 karfiol vagy brokkoli
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 közepes nagyságú burgonya
- só, bors
- 1 kis doboz főzőtejszín
Elkészítés:
Olajon megpirítom a felkarikázott vöröshagymát (nem kell szépnek lennie, mert úgyis turmixolva lesz), majd ráteszem a kockára vágott sütőtököt, burgonyát, rózsáira szedett brokkolit vagy karfiolt. Felöntjük annyi vízzel amennyi majdnem ellepi, fűszerezzük és készre főzzük.
Mikor minden megpuhult, beleöntöm a tejszínt, kicsit összeforralom, majd az egészet összeturmixolom.
Ez most kicsit sűrű lett, de mivel csak ez volt az ebéd, ezért nem volt hátrány. Ha nincs otthon tejszín, akkor simán tejjel is lehet készíteni, csak akkor kevesebb vízzel legyen az elején felöntve, mert csak a zöldségek fogják besűríteni.
A hurkás rakott krumpli a kármentés jegyében született (úgy tűnik nálunk a konyha két alappilléren nyugszik, 1. kármentés, 2. maradékok, feleslegesen impulzusvásárolt dolgok felhasználása, ami tulajdonképpen szintén kármentés, de kimarad belőle az elrontott dolgok reparálása, ha ezt is eltolom, ami szerencsére ritkán fordul elő, akkor persze átkerül az 1-es csoportba, aztán valami majd csak lesz...)
Szóval vettem házi hurkát, ami ismeretlen rontás hatására (látszik, hogy Pottert olvasok) sütés közben atomjaira hullott. Nem egyszerűen szétrepedt, hanem komplett masszává állt össze, amit persze a kutya sem evett.
Ma vakargattam a tepsit, meg elég gondterhelten a romok fölött a fejemet, és miután megálltam, hogy mérgemben hirtelen le ne kukázzam az egészet kitaláltam, hogy rakott krumpli lesz belőle (ami mint kiderült nem is az én találmányom, úgy tűnik más is volt már hasonló cipőben.)
Hozzávalók: (4-5 személyre)
- kb. 2,5 kg burgonya (héjában majdnem teljesen puhára főzzük, héját lehúzzuk)
- 6 kemény tojás
- hurkamaradék (nem tudom mennyi volt, de 3-4 teniszlabda nagyságú gombócot tudtam volna gyúrni belőle ha még ennél is játékosabb kedvemben vagyok)
- 450 g tejföl
- 1 csokor petrezselyem
- 1 kk pirospaprika
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 kk majoranna
- só, bors
Elkészítés:
Miközben fő a burgonya és a tojás, elkészítem a tejfölös szötymőt. Olajon üvegesre párolom az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, ráteszem a szintén apróra vágott petrezselymet, majorannát, a végén a pirospaprikát (ez hamar megég, csak a végén szabad hozzáadni, mikor már nem pirítom tovább). Hozzákeverem a tejfölt, sót, borsot, plusz tettem bele 1 dl vizet, mert jobban szeretem ha folyósabb az állaga. A fűszerekkel vigyázni kell, mert a hurka is fűszeres.
Egy tepsit vékonyan kikenek olajjal, rákarikázok egy sor burgonyát, három tojást, a hurka felét, ráöntöm a tejföl harmadát, majd újra krumpli jön, tojás, hurka, tejföl. A tetejére burgonya kerüljön, és nagyjából egyenletesen eloszlatom rajta a tejföl maradékát.
Betolom a sütőbe és közepes lángon addig sütöm, míg a teteje kicsit megpirul.
